Az ESDA Association (ESDA) szabványa szerint a vezető anyagok, az elektrosztatikusan disszipatív anyagok és a szigetelő anyagok közötti különbség elsősorban a fajlagos ellenállásban/ellenállásban és az ebből eredő elektrosztatikus töltéselvezető képességben rejlik.
Ezt egy egyszerű hasonlattal érthetjük meg: Képzeljünk el három különböző vízáramlási módot.
Vezető anyag → Széles fémcső: a víz (áram) nagyon gyorsan és szinte ellenállás nélkül áthalad.
Elektrosztatikus disszipáló anyag→ gumi vízcső mérsékelt súrlódással: a vízáramlás (áram) stabil és szabályozható lehet.
Szigetelőanyag → Teljesen eltömődött cső: víz (áram) nem tud áthaladni.
A fő különbség az anyagok felületi vagy térfogati ellenállásában rejlik.
A vezetőképes anyagok felületi vagy térfogati ellenállása 1 × 10⁴ (kevesebb, mint 10 000 Ω) alatt van.
Az elektrosztatikusan disszipatív anyagok felületi vagy térfogati ellenállása 1 × 10⁴ és<1×10¹¹ (10,000 Ω to 100 billion Ω), while insulating materials possess a resistivity ≥ 1×10¹¹ (greater than or equal to 100 billion Ω)
1. Vezetőképes anyagok
A vezetőképes anyagok fő jellemzője, hogy az ellenállás nagyon alacsony, így szinte akadálymentes utat biztosít a statikus töltés áramlásának.
Ez a funkció rendkívül gyorsan le tudja vezetni a statikus töltést a talajra (általában<0.1 seconds). Therefore, it is mainly used in situations where the static charge needs to be removed quickly and must be reliably grounded.
Vezetőképes anyagokat gyakran használnak antisztatikus padlókban, munkafelületeken, kezelődobozokban, szerszámfogantyúkban, csuklópántokban stb.
Ugyanakkor a vezető anyagok gyors töltéselvezetése miatt a rendkívül érzékeny elektronikai alkatrészekkel (például IC chipekkel) való közvetlen érintkezés azonnali nagyáramú kisüléshez vezethet, ami károsíthatja az alkatrészeket (ezt a sérülést CDM-nek, töltőkészülék-modellnek nevezik). Ezért általában nem használják közvetlenül a precíziós alkatrészek csomagolásában vagy párnázatában.
2. Elektrosztatikus disszipatív anyagok
Az elektrosztatikus töltést disszipatív anyagok alapvető jellemzője, hogy az ellenállás értéke a vezető és a szigetelő között van, lehetővé téve, hogy a statikus töltés szabályozott, viszonylag lassú sebességgel áramoljon a talajba.
A statikus feszültséget disszipatív anyagok ideális választást jelentenek a legtöbb elektrosztatikusan érzékeny (ESDS) alkatrész védelmére. Nemcsak hatékonyan akadályozzák meg a statikus elektromosság felhalmozódását, hanem megakadályozzák a túlzott kisülési sebesség által okozott destruktív csúcsáramokat is, így "biztonságos kisülést" érnek el.
Gyakran használják IC tálcákhoz és nyílásokhoz, antisztatikus csomagolótasakokhoz, munkapad alátétekhez, szilikonhab tömítésekhez/bilincsekhez, összeszerelő munkapad felületekhez stb.
Teljesítményjelzők: Általában azt kell tudni, hogy 5000 voltos statikus feszültséget 0,1 másodpercnél rövidebb idő alatt nullára lehessen biztonságosan csillapítani.
3. Szigetelő anyagok
A szigetelőanyag alapvető tulajdonsága, hogy nagyon nagy ellenállással rendelkezik, és lényegében nem-vezető, így a statikus töltés nem tud hatékonyan áramolni a felületén vagy azon belül.
Szerep az ESD-védelemben: A szigetelőanyagok szigorúan korlátozottak vagy tiltottak az EPA-ban (elektrostatikus védelmi terület). Mert ha egyszer töltés keletkezik (pl. súrlódás, leválasztás révén), az hosszú ideig a szigetelő felületén marad.
Ha a feltöltött szigetelőanyag közel van egy földelt vezetőhöz vagy érzékeny elemhez, az gyors ívkisülést okoz, ami könnyen halálos károkat okozhat az elektronikai termékekben.
A szokásos szigetelőanyagok a közönséges műanyag palackok, habpolisztirol (polisztirol), közönséges műanyag zacskók, kezeletlen közönséges műanyagok és gumi.